A párom hangulata ingadozik, mit tegyek?

  1. A kérdés
  2. A pszichológus válasza
  3. Kérdezzen a pszichológustól! Tegye fel kérdését!

 

A kérdés

Üdvözlöm!

A barátomat 1 éve ismertem meg. Nagyon jól indult a kapcsolatunk, de azt követően valami furcsát észleltem. Egyik pillanatban ellenséges és olyan dolgokkal vádol meg és hisz igaznak ami nem úgy van. Hiába mondom, hogy nem így van, nem hiszi, folyamatosan vádol. Néha nagyon agresszív, ezen a fentebb említett képzelődései miatt. De a másik pillanatban pedig olyan mint a kapcsolatunk elején, imád, szeret, simogat. Néha ez nagyon félelmetes. Van amikor el akar húzódni a világtól és magányosan akar lenni. Máskor meg jön és mondja, hogy hiányzom neki és csak velem akar lenni. Nem értem ezt a kettősséget. Mit tegyek? Van, amikor hetente változik, de van olyan, hogy felkeres, valami elképzelt vádaskodással, durva és agresszív, utána átölel és elmondja, hogy mennyire szeret. Amikor minden rendben van közöttünk akkor is egyik pillanatról a másikra eszébe jutnak ilyen dolgok és újra agresszív lesz.

Tehetetlen vagyok! Szeretnék neki segíteni!  Hogyan tegyem?
Köszönöm válaszát!

 

Válasz

Kedves Veronika!

A leveléből az árnyalt és pontos képhez, diagnózishoz sok információ hiányzik (párja mivel vádolja meg, a viselkedése miben nyilvánul meg, pl tettleges vagy szavakban bántja). Leveléből akár súlyos téveszmés állapotra is lehet következtetni, de akár lehet komoly bizalmatlanság is a “képzelődések” mögött. Nem is ez a kérdés, hanem az, hogy Ön mit tehet?

Fontos, hogy párja belássa, hogy ez a probléma jelent saját maga számára kezelendő, és a kapcsolatukat is veszélyezteti. Ez a felismerés kell, hogy az egyik célja legyen Önnek, mivel ennek hiányában nem fog változni a helyzet! Amennyiben a párja felismeri/elismeri hogy problémás a viselkedése, akkor forduljon ő pszichológushoz, vagy próbáljanak meg párterápiába járni. Ha ezt nem vállalja, akkor önnek kell döntenie, hogy szakszerű pszichológiai támogatást keres, vagy egyedül küzd meg a problémával, folytatja a kapcsolatot, vagy sem. Sajnos az ilyen kapcsolatok a tettlegességig fajulhatnak, amennyiben komoly esetről van szó, és Ön nem képviseli komolyan saját maga (és kapcsolatuk) védelmét!

Elképzelhető, hogy párja olyan típusú ember, aki a viszonyaiban nagy bizonytalanságot él meg, az ami legtöbb ember számára természetes, hogy bízni tud a környezetében, a szeretteiben, az számára nem természetes; illetve időről időre szélsőségesen ingadozik érzelmi állapota. Ha tehát Ön nem ad valós alapot  ezekre a kirohanásokra, akkor ezen elsősorban nem ön tud változtatni, hanem párja. Valószínű, hogy hosszabb időt vesz igénybe párjának a változás (1-2 év), erre készüljön fel.

Próbáljon pszichológushoz  fordulni, aki kapcsolati problémákkal (is) foglalkozik. Amennyiben ezek az indulatos irracionális gondolatok féltékenységgel kapcsolatosak, akkor válasszon női pszichológust, olyat akiben meg tud bízni.

Ha a vádaskodások során fizikai bántalmazás éri, akkor azonnal és határozottan reagáljon, ne hagyja, hogy a helyzet eldurvuljon!

Ahogyan mondani szokás a legjobb tárgyaló az, aki gond nélkül feláll a tárgyalóasztaltól üres kézzel is. Sajnos ez azt jelenti, hogy hűsége ellenére elképzelhető, hogy válaszút elé áll: marad, és bízik továbbra is a kapcsolatában vagy a kapcsolatból való kilépést is megfontolhatja.

Az ilyen viselkedésű férfiak gyakran olyan nőket választanak magunka, akik nagyon sokat eltűrnek, védtelenek, a negatívumok ellenére a párjukért küzdenek. Ezért érdemes megfontolnia, hogy függetlenül attól, hogy párja pszichológushoz fordult-e, Ön is dolgozzon ezen a problémán pszichológus segítségével. A téma lehet az, hogy miért vonzódik ehhez a férfihoz, hogyan tud határt szabni neki, mit tehet, ha nem tud határt szabni, külön váljanak-e, ha külön váltak, akkor hogyan tudja túltenni magát a kapcsolaton, vagy a történteken.

Üdvözlettel:

Vass István
pszichológus
pszichológiai tanácsadás


Tegye fel kérdését

  1. (kitöltése kötelező)
  2. (valós email kell)
  3. (kitöltése kötelező)
 

cforms contact form by delicious:days

Ha hibát, elgépelést talál weboldalamon, kérem jelölje ki az adott szöveget és nyomja meg a Shift + E vagy kattintson ide hogy értesítsen! Köszönöm!

2 gondolat “A párom hangulata ingadozik, mit tegyek?

  1. Ismerős, bizonytalanságon alapuló kapcsolatomról szeretnék pár mondatot írni. Párom kisfiúként nehéz körülmények között élt, az anyja sajnos borzasztó módon bánt vele, kritizálta, megvonta tőle a kaját, nem mosott rá , nem etette, gyakorlatilag maguktól nőttek fel két másik nővérével. A teljes világtól való félelmét és általános bizonytalanságát saját fiára is sikeresen tovább adta,aki egy évvel ezelőtt depressziós volt elmondása szerint.Fázott, nem evett, aludt,fegyvert vett magának, mindezt az váltotta ki, hogy én távol kerültem tőle 2-3 hónapra egy külföldi munka miatt. Nagyon ragaszkodik hozzám, szerintem a hobbija is én vagyok, nem foglalkozik sokat magával, csak a nagyon szükséges dolgokkal, munka, evés, alvás és hogy nekem “jó legyen” .Mindenféle allergiától szenved, remeg a keze, lefekvéskor a lábát mozgatja és kényszeresen forgolódik míg elalszik. Kamasz korában is volt egyszer depressziós, amin segítség nélkül túljutott elmondása szerint, de én félek, hogy az egész életére kihatással lesz az, ahogy felnőtt. Egyszer-kétszer felhívott pszihológusokat és beszélt velük hosszasan, aztán kineziológussal is találkozott egyszer, elmondása szerint jól van és célokat fogalmaz meg, sokat dolgozik ,időnként agykontrollt alkalmaz, relaxál de én félek , hogy minden ugyanúgy lappang benne és egy bizonytalanabb , váratlan helyzet újra bármit kihozhat belőle. Veszélyben nem érzem magam, felém irányuló agresszivitás nem jellemző rá, őt féltem közvetlenül, illetve magamat közvetett módon mert minden bizonytalansága és mélypontja kihatással van rám, az életünkre.
    Megerősítésre lenne szükségem, hogy jogosak-e a félelmeim vagy valóban letudható -e egy ilyen gyerekkori sérülés 2-3 beszélgetéssel.

    Köszönettel

    • Kedves Virág!
      Nehéz kérdés. Vannak szerencsés alkatok, akik túlteszik magukat még az ilyen gyermekkori traumán is, hiszen gyakran azért ott szokott lenni pár jó pillanat, pár gondoskodó, figyelmes tanár, szomszéd, nagymama, stb. Másrészt a váratlan dolgok természetes módon kihozhatnak másból is rosszat, ez az érzékeny, érző ember terhe. Azért azt gondolom, hogy az a szerencsés, hogy ha úgy alakul, hogy párja mégis rossz passzba kerül, és megteheti, akkor forduljon pszichológushoz. Valóban, az ritka, ha egy-egy ilyen gyermekkori nehézség 2-3 beszélgetéssel semmissé tehető volna. Inkább 1-2 évben kell gondolkodni, ha ilyen traumák feldolgozásán gondolkodik, és egy ilyen élet kihívásokkal telibb. A párkapcsolat önmagában is gyógyító erejű lehet, persze abban két kommunikáló, egymásért cselekvő személynek kell jelen lennie, nem pedig csak az egyikről szólhat. De ez jót is jelent: ha önnek van kérése párja felé, akkor akár közös érdekből is joga van a kapcsolaton belül azt kérnie. Sok boldogságot kívánok a kapcsolatukhoz.

Minden vélemény számít!