Milyen korszakokon, kríziseken megy keresztül felnőtt és gyermek? – Eriksoni életszakaszok

Mi vár ránk az életben? Milyen küzdelmekkel kell felvennie többé-kevésbé mindannyiunknak a harcot, még ha hétköznapi életet is élünk? Mi a kihívás egy 3 évesnek, és mi a kihívás egy 30 vagy 60 évesnek?

A pszichoszociális fejlődéselmélet

Erik Erikson a személyiségfejlődés mindenkire vonatkozó lépéseit foglalta össze a pszichoszociális fejlődéselméletében. Freud elméletét (pszichoszexuális fejlődéselméletét) továbbfejlesztve a személyiségfejlődést nem tekintette felnőtt korban lezártnak, hanem az egész életet elkísérő folyamatként értelmezte. Az egyes szakaszokon mindenki átesik és valamilyen  kihívásként, krízisként éli meg.

Erikson életútja és munkájának kapcsolata

Erik Erikson pszichoszociális fejlődéselmélet atyja
Erik Erikson pszichoszociális fejlődéselmélet atyja

Eriksont valószínűleg saját életútja is inspirálta, hogy a felnőtt korra is kiterjessze a Freudnál gyermekkorban véget érő személyiségfejlődés elméletét: megjelenése skandináv volt, (magas, kék szemével), ugyanakkor zsidó családból származott, így mindkét közösségben csúfolták. Édesapját nem ismerte, anyja újraházasodása után új nevet, nevelőapja családnevét kapta. Pályaválasztásakor nem akarták elfogadni szülei művészi ambícióit, így csak küzdelmek árán léphetett művész pályára. Bécsben egy olyan festő központban kezdett el dolgozni, ahol Anna Freud foglalkozott gyermekekkel, így kezdett el a pszichoanalízissel foglalkozni. Egész fiatal kora óta foglalkoztatta a kérdés: ki vagyok én, mi az identitásom?

Végül felvette az Erik Erikson (Erik fia Erik) nevet, ami identitásának megtalálására utalhat (kb: magam fia vagyok). Fiatal felnőtt kora tehát identitása körüli küzdelmekkel telt, elmélete egyik fontos szakasza is az identitáskeresésének, kialakulásának szakasza, mely Freud elméletét meghaladja.

A 70-es évekre aztán elméletének köszönhetően ünnepelt, népszerű pszichológus lett az Egyesült Államokban.

Mi a fő témája az adott életszakasznak és milyen szükségszerű kríziseken kell áthaladnunk életünk során?

Különböző életszakaszainkban más és más kihívásokkal találkozunk, más a mozgásterünk. A fejlődés egymást követő szakaszoksorozata, ahol minden szakasznak megvan a maga konfliktusa,és az új szakaszok megjelenésével a krízise. Az alapvetőtől (megbízható-e a világ) halad a hogyan definiáljuk magunkat a világban (identitás) kérdésén át az élet végén felmerülő kérdések felé. A szerencsésebbek magasabbra emelik a lécet, a kevésbé szerencsések azonban akár egész életükön át egy-egy szakasz megfejlődésével küzdenek, persze életkorunknak, élethelyzetünknek megfelelően más más formában. Nincs érett autonómia érett bizalom nélkül, nincs érett kezdeményezés érett autonómia nélkül, nincs érett teljesítőképesség érett kezdeményezés nélkül és így tovább. A vagy-vagy alapú megközelítés csak a megértést szolgálja: az ember – mint a legtöbb élő rendszer – jól bírja a nem tökéletes feltételek melletti fejlődést.

Hány éves? Életkora alapján melyik életszakaszban kell (kellene) lennie?

Eredmények

Gyakran újból éljük ezeket a szakaszokat kríziseinkkor, akár egészen korai szakaszokat is, képzeljük el azt a felnőttet, akit rossz teljesítménye miatt elbocsájtanak: a megrázkódtatás könnyen végigvonulhat az összes szakaszon, különösen erősen hatva az egyén gyenge pontjain (legyen az akár a bizalom, szégyen, bűntudat, vagy későbbi szakaszok).

Eriksoni pszichoszociális fejlődési szakaszok:

1. szakasz – Ősbizalom a bizalmatlansággal szemben: a remény,  0-2 év

Itt tapasztaljuk meg, hogy az élettől mit várhatunk: barátságos és jelentés-teli a világ, , vagy semleges, akár fenyegető? Ez a reményteli bizalom, amit szüleink gondoskodása nyújt áthatja a személyiséget egy életen át.

2. szakasz – Autonómia a szégyennel és kétellyel szemben: az akarat születése,  2-3 év

Ha a bizalom már megvan, akkor kialakulhat az önuralom, önkontroll, amit kezdetben nagyrészt a test uralásával érünk el. Ez teremti meg az autonómia, önfegyelem alapjait.

3. szakasz – Kezdeményezés a bűntudattal szemben: a szándék,  3-5 év

A világ meghódításához az autonómia és a bizalom alapot teremt, a következő lépés a világ felfedezése, és az ezzel járó tapasztalatok megszerzése. A gyerekek elkezdik kezelni a világot, társaikat, megtapasztalják ennek felelősségét. Szándék, törekvés és tervezés kezdi jellemezni életünket.

4. szakasz – Teljesítőképesség a kisebbrendűséggel szemben: a hatékonyság, 6-11 év

A világ felfedezése után a világban való rutin munka veszi kezdetét, ha ez jól megy, akkor hatékonyság-érzést élünk át, ha nem, akkor a kisebbrendűség élménye alakul ki.

5. szakasz – Identitás a szerepdiffúzióval szemben: a hűség, hitelesség kialakulása, 12-20 év

Hűek tudunk-e maradni önmagunkhoz? Teljesítményeink révén kialakul az a kép bennünk arról, hogy mire vagyunk képesek, kik is vagyunk. Ha túl hamar döntünk erről, akkor egy olyan szerepkörbe kerülhetünk, ami nem illik hozzánk, az is lehet, hogy összekeveredünk a sok lehetőség között. Jó esetben azonban kialakul identitásunk, ami meghatározza további viselkedésünk irányát.

Az identitás szakaszának négy kimenetele van:

  • a korai záráskor átvesszük a kínált mintákat (pl: én is orvos leszek, mint mindenki a családban). Így viszont valójában nem fog teljesen kifejezni bennünket identitásunk, mivel inkább konzerv lesz.
  • a moratórium (elhalasztom a döntést), ez igen gyakori szakasz a mai huszonévesek körében is, a társadalmi klíma is kedvez ennek, hiszen nem halunk éhen akkor sem, ha nincs szakmánk.
  • a szerepdiffúzió (folyamatosan változik, hogy mit is gondolok, ki vagyok én). Ez részben próbálkozásokhoz vezet, ami pozitív tapasztalatszerzést eredményez, de részben zavartságra utal.
  • és végül az identitás elérése. Ekkor tisztában vagyunk vele, hogy kik vagyunk, merre tartunk.
van krízis nincs krízis
van elköteleződés az identitás elérése korai zárás
nincs elköteleződés moratórium identitás diffúzió

6. szakasz – Intimitás az izolációval szemben: a szeretet, 20-40 év

Együtt lenni a társakkal, beilleszkedni a társadalomba, szűkebb társaságainkba, párkapcsolatra találni: ez ennek az életkornak a legfontosabb tennivalója. Már nem adott a társaság, amiben lennünk kell, szüleink, családunk, a kötelező kapcsolatok ereje gyengül, magunknak kell megteremteni azt a közönséget amiben életünket töltjük. Az intimitásban elmerülhetünk, megmártózhatunk, vagy elveszhetünk.

7. szakasz – Alkotóképesség a stagnálással szemben: a gondoskodás, 40-60 év

Létrehozni valamit, ez ennek a szakasznak a feladata. Kiteljesedés és produktivitás munkában, családban.

8. szakasz – Integritás vagy kétségbeesés, 60+ év

Idős korunkra már elég keveset tudunk életutunkon változtatni. Az emlékek összeillesztése és életünk egészként való megélése vár ránk, ennek a korszaknak a kihívása, hogy létrejön-e ez a büszkeséggel és teljességgel eltöltő érzés, vagy a meg nem cselekedett élményekből egy teljesen más, de le nem élt élet áll össze és nem tudjuk elfogadni sajátunkat?

Az Eriksoni életszakaszok jelentősége

Erikson elmélete azért fontos, mert számos életkrízis, megküzdésekben mutatkozó gyengeség mögött az adott életszakaszok nehézségei, sérülései állhatnak, így a terápiás munkában alapvető tájékozódási alapot jelent és az önismeretben segítséget nyújthat megérteni problémáinkat.

Ha hibát, elgépelést talál weboldalamon, kérem jelölje ki az adott szöveget és nyomja meg a Shift + E vagy kattintson ide hogy értesítsen! Köszönöm!

8 gondolat “Milyen korszakokon, kríziseken megy keresztül felnőtt és gyermek? – Eriksoni életszakaszok

  1. Pingback: Egy kis pszichológia - Egészség

Minden vélemény számít!